2005 | Tribune:"In the great avalanche of books and articles dealing with these topics that have appeared since September 11th 2001, we have not found a single one that analyses events in this way. Only an exceptionally acute mind could so accurately detect the hidden motives at the root of the quarrel that so deeply divided France and a few other European countries on one hand, and the U.S.A on the other. This mind is Hungarian, i.e. a European, from Central Europe."
"Borsi-Kálmán Béla életmüve különleges helyet foglal el: egyszerre sorolható be a magyar történetirás
kritikai hagyományába, ugyanakkor arra tesz tudatos kisérletet, hogy módszertani párbeszédet kezdeményezzen a román történetirással.
(...)
Munkamódszerét a magyar-román kapcsolatok etno-esszencialista megközelitésének határozott elutasitása jellemzi;
(...)
Borsi-Kálmán Béla történetirói életmüve a strukturális és kapcsolattörténeti historiográfia illetékességi körébe illeszthetö, amely egyszerre örököse a magyar társadalomtörténeti iskolának, ugyanakkor a német és francia történetirás némely hatását is magán viseli (Sozialgeschichte, mentalitástörténet).
(...)
Borsi-Kálmán Béla munkásságának egyik legfontosabb hozadéka abban rejlik, hogy a XIX. századi erdélyi történelmet inkább az egyenlötlen modernizáció térségének, semmint a nemzeti torzsalkodások egyszerü terepének fogja fel.
(...)
felhivja a figyelmet (...) a liberális magyar reformtörekvések kétértelmüségére,amelyek ugyan polgár i jogegyenlöséget helyeznek kilátásba, ám hatásukat tekintve nyelvi és kulturális kirekesztést eredményeznek. Borsi-Kálmán Béla kimutatja, hogy a nemzeti torzsalkodás nem öröktöl fogva létezö adottság, hanem a politikai modernizáció, az állami központositás adottság, hanem a politikai modernizáció, az állami központosítás és a felemelkedö nemzeti elitek összeütközésének a folyománya. Az elemzés fókuszának emez elmozditása lényegbevágó: kihúzza a magyar-román szembenállás politikai s érzelmi méregfogát és szemléletesen felmutatja annak objektiv társadalomtörténeti gyökereit.
(...)
az adott idöszak politikai tervezeteinek pluralitását, többrétüségét hangsúlyozza, kiemelve, hogy nem létezett még akkor egy olyan intézményes keret, amely lehetövé tette volna a nem magyar lakosság nemzeti követeléseinek teljesitését
(...)
Ez a megközelités lehetövé teszi annak megértését, miért hatalmasodtak el a XIX. század vége felé a nemzeti feszültségek, anélkül, hogy ezt a folyamatot a a szándékos (megfontolt) elnyomó állampolitika vagy a spontán 'nemzeti felszabaditás' jelenségére redukálná.
(...)
Elismeri, hogy a magyar társadalom számára Trianon valódi trauma volt, de nem rejti véka alá azt sem, hogy Erdély Romániához való csatolásának jócskán akad régebbre visszanyúló társadalmi és nemzeti dinamikája. A kizárólagos áldozati szerep konzekvens elutasitása alkotja életmüve egyik legbátrabb és tudományos szempontból legtermékenyebb vetületét.
(...)
Stilusa szándékosan mértéktartó és elemzö jellegü, kerüli a polemikus szónoki szófordulatokat. Inkább arra törekszik, hogy lebontsa a historiográfiai mitoszokat, semmint hogy újabb nemzeti ellen-elbeszélést teremtsen.
Korlátok és lehetséges kritikai észrevételek (...)
a jelképes román kulturális és népi tapasztalat hasznositásának alulreprezentáltságát, viszonylagos hiányát; az intézményes keretekre irányuló fokozott figyelmet, jó néhány esetben a megélt történelem rovására;
(...)
Életmüve fontos hozzájárulás ahhoz, hogy Erdély történetét kiragadhassuk a nacionalista egymásnak feszülésböl, (...) szigorú kritikai modellt ajánl egy mélyen átpolitizált historiográfiai mezöben/területen. Ennélfogva könyvei nem csupán nagyon fontos tudományos referenciák, hanem a historiográfiai felelösség gyakorlati megnyilvánulásai is, amelyek elengedhetetlenek minden az együttélésröl, az emlékezetröl és a közép-európai megbékélésröl szóló kortárs gondolkozás számára.
(...)
A régi és jelenlegi birodalmak által szétmorzsolva a szóban forgó országok együttmüködésre vannak itélve."